Az egész úgy kezdődött, hogy megszálltam egy kísértet szállón. Nyilván nem ez volt a megnevezése, de érezni lehetett, hogy nincs egyedül az ember.

Azért választottam ezt a resortot, mert az árban napi két  jóga óra is benne van, a reggeli és a délutáni tea mellett. Novemberben kezdődik a monszun, ezért egyre kevesebb turista látogat a szigetre. Ilyenkor a hotelek, resortok szinte felére csökkentik a díjat. Illetve most az Agung vulkán is visszatartja a Balira látogatókat, mert jó 50 év után bármelyik pillanatban kitörhet, és, ami azt illeti már a láva is folyik.

Visszatérve a jógára. Megérkeztem, és egyből érdeklődtem felőle, amikor közölték, hogy a héten nincs. Szerencsére segítőkészek voltak és mondták, hogy kitalálnak valamit, hogy tudjak jógázni.

Percek múlva a szobám ajtaján kopogtatott egy kedves kis ott dolgozó bácsika. Így történt, hogy elvitt a motorján egy ashramba, a jógi mesteréhez. Igaz jógázni nem tudtunk, se a jógival beszélni, de maga a hely varázslatos. A dzsungel közepén van felépítve, óriási a csend és a nyugalom, ahova rengetegen járnak elvonulni, gyógyulni és jógázni. A jógi mester magából ad és mindenféle betegséget gyógyít, akár depressziót vagy rákot is. Egy sztúpa, több imádkozó hely, kisebb templomok állnak az udvaron, körülöttük a buddhizmus és hinduizmus szobrai. Brahma, Vishnu, Shia és sárkányok is díszítik a kolostor udvarát.

/ Ha valaki idevágyik, nyugodtan jelezze felém és összekötöm a megfelelő személlyel. : ) /

Dewa, így hívják a balinéz emberkét, aki erre a csodahelyre elvitt. A közel fél órás úton szóba elegyedtünk és megbeszéltük, hogy egyik nap elvisz a családjához és megmutatja, hogyan is élnek a helyiek a szigeten. Ugyanis nagyon kíváncsi voltam rá.

Teljesen más, nekem legalább is, mint ami Európában megszokott. Egy udvaron él a nagymama, a szülők, a gyerekek és az unoka is. Mindenki egy-egy különálló házban lakik, külön épület van a konyhának és a fürdőszobának is.  A szobák előtt hatalmas terasz van.

A kert közepén pedig egy filagóriaszerű építmény, ahol a ravatalozási ceremóniát tartják, ha valaki meghal a családból, ami azért nem minden napos, így a szülinapokat is ott ünneplik, illetve pihenni, olvasni is odajárnak.  Legjobban a házi templom tetszett, ami szintén az udvarukon állt.

Minden reggelt azzal kezdenek, hogy imádkoznak Istenhez a szerencséért és a jó életért, ezen kívül köszönetet mondanak, azért ami már van nekik. Ehhez szépen felöltöznek és banánlevélből font kosárkába színes virágokat és meggyújtott füstölőt tesznek a házuk, éttermek, boltok elé.

Érdekes szokás még a balinézeknél, hogy az első szülött fiúnak a családban ott kell lakni, ahol felnőtt és a munkát, amit eddig az apuka vitt azután a legnagyobb fiú fogja továbbvinni. Illetve az ő kötelessége a szülők eltartása is. Ha két fiú van, akkor lehetősége van a kisebbnek is maradni, de menni is. A lány szülöttek általában a választott fiú családjához költöznek.

Néhány balinéz kifejezés:

Ni putu Klaudia / lány, első szülött Klaudia/, ez a bemutatkozás Balin.

Dewán kívül még a menye beszél angolul a családjukból. Ahogy megérkeztem, rögtön kávéval és isteni finom mangóval kínáltak.

Meglátogattuk motorral Dewa öccsét is, aki Airbnb üzemeltetésből él.

Mit sem sejtve a családjáról kérdeztem, vannak e gyerekei, mit csinálnak… Két lánya van azt mondta, az egyik 27 éves a másik 24. A kisebbik lánya Denpasarban jár egyetemre, a másik gyerekét pedig egy éve a Dengue-láz három nap alatt elvitte, amikor a mesterképzést csinálta az orvosi egyetemen. Mindezt rezdüléstelen arccal mesélte, bár a cigire két percenként rágyújtott.

Majd visszamentünk Dewa családjához, hogy vacsorát főzzünk. A menye mindent előkészített. A babot, a csirát és a vízi spenótot pár percig főztük. Közben a két féle tofut olajban megpirítottuk. Egy nagy kő mozsárban a mogyorós, chilis, foghagymás masszát szétpasszíroztuk és beletettük a megfőtt zöldségeket és megsült tofut. A tetejét pedig uborkával és paradicsommal díszítettük. Az eredmény igazán ízletes lett.

A konyhájuk is nagyon egyszerű, épp, hogy van egy-egy tányér és evőeszköz mindenkire. Mivel nagyrészt kézzel étkeznek. Ahogy mi a sült krumplit, úgy ők a rizset nyomkodják össze és eszik meg a kezükkel.

Vacsora után csomagoltak nekem mangót és Dewa visszavitt a szállásomra.